Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vemhesség,álvemhesség

2014.01.25

 

A vemhesség és álvemhesség kialakulása kutyában és macskában

 

 

A vemhesség élettana

Az ivarzás során fejlődő tüszőkből a peteleválás (ovuláció) során szabadulnak ki a petesejtek (primer oocyta), amik 24–72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, míg elérik a fertilizációhoz (megtermékenyülés) szükséges végleges állapotukat. Életképességük átlagosan 2–4 nap. A megtermékenyülés és az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd mintegy 6–10 nappal az ovulációt követően 32, ill. 64 sejtes blastocyta-állapotban (embrió) szabadulnak ki a méh üregébe. Ezt követően még kb. 3 napig a 0,3–1 mm átmérőjű blastocyták szabadon „úsznak”, mielőtt egy további 3 napos migrációt követően, kb. 2 mm átmérőjű képletként, a megtermékenyülést követően legkésőbb a 17–21. napon megtapadnak a méhfalon (beágyazódás).

A beágyazódást követően megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. Háziállataink közül a húsevőkben alakul ki az egyik legközvetlenebb kapcsolat az anya és az embrió, majd a magzat vérellátása között. A méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz, emiatt a vemhesség idején szinte változatlanul jut át számos gyógyszer, fertőzés az anyából a magzatba, ill. az ellés során a placentaleválás következtében a „csupaszon” maradó erekből nagy mennyiségű vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes, zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.

A vemhesség 30. napján a méh átmérője kb. 3 cm, ezután azonban a testmérettől és a vehem méretétől függően már jelentős méretbeli eltérések lesznek. A 35. napon ultrahanggal már felismerhetők a magzati testrészek (fej, test, végtagok). A csontosodás csak a 42–45. nap után indul meg, ere az időszakra tehető a kültakaró kialakulása is. A magzati élet végén, az 50–55. nap körül kezdődik a tüdő érése, ami az önálló légzés megindulásával párhuzamosan, a születés után fejeződik csak be.

A kutyák vemhessége átlagosan 62–63 napig tart. Az ellés megindulását azonban számos tényező befolyásolja. Életképes kölykök születésére az 57–67. vemhességi nap között van reális esély. Az ennél korábban meginduló ellésnél koraellésről vagy vetélésről, a későbbinél túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak.

A petefészkeken, az ovuláció helyén kialakuló sárgatestek termelte progeszteron (P4) szerepe a vemhesség fenntartásban kiemelkedő jelentőségű. Koncentrációja az ovuláció után rohamosan növekszik és 10–15 nappal később akár az 50, sőt 90 ng/ml értéket is elérheti. (Két ivarzás közti alapértéke 0,5–1 ng/ml.) A 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenése az embriók felszívódásához, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10–15 nappal a P4 koncentráció fokozatosan csökkenni kezd, míg 36–48 órával az ellést megelőzően hirtelen eléri a 2 ng/ml-t. Ez a hirtelen koncentrációcsökkenés a központi idegrendszer testhőmérsékletet szabályozó területére hatva felelős az ellést megelőző testhőmérséklet csökkenésért is.

Az ösztrogén-koncentráció (női nemi hormon) az ivarzás kezdetén emelkedik, ez az emelkedés felelős a tüzelés kezdeti jeleinek kialakulásáért, majd az ivarzás során lecsökken és a vemhesség során alacsony szinten marad, majd a vemhesség végén, az ellést megelőzően újra megemelkedik, párhuzamosan a P4 koncentráció csökkenésével. Az ösztrogén koncentráció emelkedés készíti elő az emlőket a tejelválasztásra, a szülőutat az ellésre.

A központi idegrendszerben termelődő prolactin felelős közvetlenül a tejelválasztás megindulásáért. A vemhesség második felében koncentrációja fokozatosan emelkedik, ez a magyarázata az ellést megelőzően meginduló tejelválasztásnak, majd a kölykök szopása következtében hirtelen növekedésnek indul.

A vemhesség megállapítása

Kistestű, ill. a hasfalát a vizsgálat során nem megfeszítő állat vemhessége a 20–30. nap között tapintással már megállapítható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy telt húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a megváltozott méh, hanem az egyes magzatok, magzati testrészek (fej, törzs) is tapinthatóak.

Hasi röntgenfelvétellel csak a csontosodás megindulása után állapítható meg egyértelműen a vemhesség, korábban csak a folyadékkal telt méhszarvak jeleníthetőek meg, ami más, kóros elváltozás kísérő jelensége lehet. A röntgensugarak magzatra gyakorolt káros hatásai és az ultrahang-készülékek elterjedése megkérdőjelezi azonban a röntgenvizsgálat vemhesség-diagnosztikában játszott szerepét.

A kisállatgyógyászatban az utóbbi években jelentős áttörés ment végbe az ultrahang felhasználhatóságában. Mind több állatorvos – és ezen keresztül tulajdonos – számára válik rutindiagnosztikai eljárásként elérhetővé. Egyik legjelentősebb felhasználási területe a vemhesség megállapítása. Jó minőségű készülékkel, gyakorlott vizsgáló már a vemhesség 21. napján a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal-megvastagodást, folyadék-felhalmozódást észlelheti. Ebben az időszakban azonban a negatív vizsgálati lelet nem zárja ki a vemhesség lehetőségét. A vemhesség 25–27. napján már elkülöníthető a magzati szívverés, a 34–36. naptól a magzati mozgások is. A 38–40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk. A magzatok méretét a fajta és a magzatszám jelentősen befolyásolja.

A vemhesség során termelődik a relaxin nevű hormon, melynek koncentrációja jelentősen magasabb a vemhes, mint a nem vemhes állatokban, ezáltal alkalmas a vemhesség megállapítására. Jelenleg már kereskedelmi forgalomban kapható a relaxin-meghatározásra alkalmas gyorsteszt is, ami rövid idő alatt, az ovuláció után már 17–25 nappal megbízható eredményt ad.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Az ivarzás idején és a vemhesség első felében, kétharmadában nincs szükség a táplálkozás megváltoztatására. A szokásos, jó minőségű, megbízható kutyatápok a szokásos adagban fedezik az anyaállat tápanyagszükségletét. Különösen figyelni kell a robusztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a koravemhességben felszedett kilók a későbbiekben tovább halmozódnak. Nagy gondot kell fordítani az állat mozgatására, megelőzendő a túlsúly és az ellustulás kialakulását, ami végül ellési komplikációkhoz vezet. Persze, nehéz ellenállni a nagy, bánatos szemeknek és az étkezőasztal mellett „éhező” kutyának, azonban tudni kell azt, hogy a vemhesség fenntartásáért felelős P4 – kémiai szerkezetéből adódóan – megváltoztatja az anyagcserét és étvágynövelő hatású. Ez a tápanyagmennyiség azonban még nem épül be a magzatok szervezetébe.

A vemhesség végén, az utolsó trimeszterben (harmad) a magzatok teste rohamosan növekszik, ami egyrészt jelentős táplálékigénnyel jár, másrészt a növekvő méh az anya hasűri szerveit (gyomor, bél) összenyomja, így nem képes megfelelő mennyiségű táplálékot magához venni, ami relatív, vagy abszolút energiahiányhoz vezet. Az anyai szervezet ebben az esetben önfeláldozóan viselkedik és saját tartalékenergiáit használja fel a vehem építés során. Ez az önmagát erősítő folyamat súlyos májkárosodáshoz, ketonanyagok felhalmozódásához és kezeletlen esetben toxikus állapoton (vemhességi toxikózis) keresztül halálhoz vezet. Ennek elkerülésére javasolt a vemhesség második felében a tápanyagfelvétel fokozatos növelése. Mivel a gyomor térfogatcsökkenése miatt az egy időben felvehető táplálék mennyisége csökken, ezért javasolt – a jól hasznosuló tápok alkalmazása mellett – az áttérés a napi többszöri etetésre.

Az anyaállat vemhességre való felkészítése során gondolni kell a védőoltások beadására és féreghajtás elvégzésére is, mivel a méh-placenta-barrier könnyen átjárható és a károsító szerek változatlan formában bejutnak a magzat szervezetébe. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel védőhatása jóval elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhesség idején kizárólag nem élő vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott anyaállatban használatuk indokolatlan.

Féreghajtásra kizárólag olyan készítmény alkalmazható, aminél a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot.

Álvemhesség

Élettanilag minden szuka, minden ivarzás után álvemhesnek tekinthető, hiszen hasonló hormonális állapotba kerül (magas P4 koncentráció), mint a vemhes állatok. Az, hogy az álvemhesség klinikai tünetekben is megjelenik-e, egyedenként változik. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár harminc nappal meginduló tejelválasztás, a has térfogatának megnövekedése. Extrém esetben akár fals szülőfájások is jelentkezhetnek.

Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres terápia során mindig mérlegelni kell az állapot súlyossági fokát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron-készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolactingátló szerek (Bromocryptin) viszont hányást indukálhatnak a kezelés során.

A macska vemhessége

A vemhességi idő macskákban 56–69 nap, átlagosan 63 nap. Az ovuláció után a petesejt 3–4 napig a petevezetőben tartózkodik, ahol megtörténik a megtermékenyülés. 4–5 nappal a fertilizáció után a zygota a méhbe vándorol, ahol a vemhesség 13–14. napja körül beágyazódik. A vemhesség 30. napja után a petefészek által termelt P4 mellett megjelenik a placenta által termelt P4 is és a 40–50. nap között teljesen átveszi a petefészektől a hormontermelést. Ez az oka annak, hogy macskában a P4-hoz kötődő álvemhesség csak az ivarzást követő 1 hónapon belül jelentkezhet, bár klinikai tüneteket – a kutyával összehasonlítva elenyésző számban – okoz. Ismert azonban a kizárólag macskákban – első sorban fiatal állatokban, az első ivarzás után – jelentkező hipertrófiás fibroadenoma-komplex nevű elváltozás. P4 hatására az emlőszövet, első sorban a mirigyhámszövet gyors osztódásba kezd és az emlőmirigy teljes állományára kiterjedő, daganatszerű, eleinte jóindulatú elváltozás jön létre. Kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az emlő teljes műtéti eltávolítása.

A vemhesség megállapítása tapintással már viszonylag korán, a 18–20. napon lehetséges. Jó minőségű ultrahangkészülékkel már a 15–17. napon látható az embrió, míg a szívverés a 22–24. napon felismerhető.